Gyermeked 1 éves

Az első lépések

Egy nagyon fontos esemény várható ebben az életkorban – ha ugyan meg nem történt már eddig –, a kicsi megteszi első lépéseit. Ha mégsem, akkor sem kell persze megijedni, ez nem szentírás! Előfordulhat, hogy néhány héttel, vagy akár hónappal csúszik a dolog. Mindenesetre legyen kéznél a kamera, hogy meg lehessen örökíteni a boldog pillanatokat.

Új játékok

A gyerek körülbelül ekkor kezd áttérni a finom kis mozdulatokat igénylő játékokról a komolyabb, több izommunkát igénylő feladatokra. Ebben a korban legfeljebb 2-5 percig tudják fenntartani a figyelmüket a csendesebb játékok.

A gyermek ekkoriban bizony viccesnek találhatja, ha felborítja, szétdobálja a keze ügyében lévő tárgyakat, és szereti a dobozába pakolni, majd kidobálni a játékait: a tevékenységét kísérő hangos puffanások és csattanások is tetszenek neki.

A gyermek – egyéniség

Minden gyermek egyedi, és a saját ritmusában találkozik a korosztályára jellemző fejlődési „mérföldkövekkel”. A fejlődésbiológiai leírások csak azt mutatják, milyen szakaszok léteznek, milyen fejlődési szinteket ér el a gyermek – ha nem most, akkor majd később. Példaként említhetjük a koraszülötteket, az ő esetükben szinte mindig több időre van szükség, míg a fejlődés újabb szintjére jutnak. Persze ha bármilyen kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, érdemes orvoshoz fordulni, ő készséggel választ ad rájuk.

Legyen könnyebb a lefekvés

Amikor a gyerek szunyókál, az egy apró luxus a szülők számára: segít kicsit lazítani, feltölteni a lemerülőben lévő elemeket. Ahogy a gyermek eléri az első életévét, hajlamos időlegesen leszokni erről a szundikálásról, és este, fektetéskor is hisztizhet, s ez sok pihenésre vágyó szülőt hoz ki a sodrából.

Vannak azonban tippek és trükkök, amik megkönnyíthetik a dolgunkat. A fektetés előtti fürdés, beszélgetés, vagy a jó öreg esti mese és éneklés szinte mindig hatásos. Ez megosztható a szülők között, például az anyuka fürdeti meg a gyereket, és az apuka olvassa a mesét, aztán másnap fordítva. Az sem rossz ötlet, ha sűrűn előfordul, hogy valaki más fekteti le a gyerkőcöt, például bébiszitter, vagy nagyszülők, lényeg hogy ugyanaz legyen a fektetés menete, mint máskor. Így hamar megtanulja a kicsi összekapcsolni a dogokat, hogy ha jön fürdés és esti mese, akkor utána bizony aludni kell.

Már használja a kanalat

Ebben a hónapban a gyerekek gyakran elkezdenek önállóan enni: ne korlátozzuk a próbálkozásaikat! Kapjon egy picivel több ételt, mint máskor, és rajta, hadd próbálkozzon – ez a tevékenység ugyanis jó hatással van a szem-kéz koordinációjára, készségfejlesztő hatású, és érdekesebbé, vidámabbá varázsolja az evést a gyermek számára.

A gyermek – egyéniség

Minden gyermek egyedi, és a saját ritmusában találkozik a korosztályára jellemző fejlődési „mérföldkövekkel”. A fejlődésbiológiai leírások csak azt mutatják, milyen szakaszok léteznek, milyen fejlődési szinteket ér el a gyermek – ha nem most, akkor majd később. Példaként említhetjük a koraszülötteket, az ő esetükben szinte mindig több időre van szükség, míg a fejlődés újabb szintjére jutnak. Persze ha bármilyen kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, érdemes orvoshoz fordulni, ő készséggel választ ad rájuk.

Nehéz búcsú

A gyerekek ebben a korban gyakran küzdenek szorongással, félelmekkel, ha időlegesen el kell köszönniük a szülőktől. Ez teljesen természetes reakció: szeret bennünket, szomorú és félelemmel tölti el, ha magára hagyjuk.

Ennek a szomorúságnak az enyhítése, vagyis a búcsú megkönnyítése érdekében szólhatunk a bébiszitternek, nagyinak, hogy jöjjön picit korábban. A gyerek számára könnyebb a búcsú, ha egy ideig a szülő és a felvigyázó is vele van. Elköszönéskor legyünk tárgyilagosak, határozottak, mellőzzük az elnyújtott búcsúzkodást. Egy gyors jóéjt puszi, és menjünk. A gyerek könnyei hamarabb felszáradnak majd, mint gondolnánk.

Segíthetjük a gyermek függetlenné válását, ha nem lógunk a nyakában állandóan. Tudnia kell persze, hogy vele vagyunk, vigyázunk rá, ott vagyunk a közelében, ha szüksége lenne ránk. Szóval, ha a gyerek áttipeg egy másik szobába, nem kell azonnal utána rohanni, várjunk pár percet mielőtt követjük.

Mi legyen a vacsora?

Mivel már egy éves a gyerek, sok olyan étel van, amit adhatunk neki, hiszen az emésztése és az immunrendszere is megerősödött.

Ha a családban előfordul allergia, vagy csak szimplán aggódunk, legjobb, ha a gyermek kezelőorvosához fordulunk, és két-három éves koráig nem nagyon adunk neki bizonyos élelmiszereket.

Íme néhány a azon ételek közül, melyeket elkezdhetünk bevezetni az étrendjébe:
•    tehéntej
•    kukorica
•    búza
•    citrusfélék
•    tojás
•    méz
•    kagyló
•    málna, szeder
•    dió, mogyoró

A gyermek – egyéniség

Minden gyermek egyedi, és a saját ritmusában találkozik a korosztályára jellemző fejlődési „mérföldkövekkel”. A fejlődésbiológiai leírások csak azt mutatják, milyen szakaszok léteznek, milyen fejlődési szinteket ér el a gyermek – ha nem most, akkor majd később. Példaként említhetjük a koraszülötteket, az ő esetükben szinte mindig több időre van szükség, míg a fejlődés újabb szintjére jutnak. Persze ha bármilyen kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, érdemes orvoshoz fordulni, ő készséggel választ ad rájuk.

„Nyelvtanulás”

Ebben az időszakban a gyermek szókincse még csak néhány szóból áll, mint például „mama” vagy „papa” amiket a kicsi gügyögéssel egészít ki rövid mondatokká. Kicsit olyan, mintha valami idegen nyelven szólna hozzánk.

A gyerek ekkor már a maga módján válaszolni tud egyszerűbb kérdésekre, és teljesíteni tud kisebb utasításokat, főleg ha kellően gesztikulálunk mellé. Például ha megkérdezzük, hogy hol van a szája, közben mutassunk rá. A kicsi válaszolhat a maga módján, például bólint, vagy a fejét rázza.

Mivel már kezdi megérteni a szavak jelentését, érdemes elkezdeni a jó modor alapelveire tanítani a gyereket. Magyarázzuk el neki a kérem-köszönöm modellt, és minél többször emlékeztessük rá, ahányszor csak lehet. Nyilván nem rögzül majd számára azonnal, de nyugalom, akkor olvasztja majd meg a szívünket egy jól elhelyezett „kérem”, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Nevezzük nevén a tárgyakat

Ideje hogy segítsünk a kicsinek, hogy összekapcsolja a tárgyakat a nevükkel – így segíthetünk, hogy a szókincse gyorsabban gyarapodjon.

Beszéljünk sokat a gyerekhez, és nevezzük nevén a tárgyakat, minden nap. Számoljuk meg hangosan a lépcsőfokokat miközben felmegyünk rajta, nevezzük meg a színeket, vagy a gyümölcsöket, ha a boltban sétálunk. Olvassunk fel neki képeskönyvet, és kérjük meg, nevezzen meg szereplőket, tárgyakat, vagy mutasson rájuk.

Egyszer-egyszer kérdezzünk rá a véleményére, hogy a kék, vagy a piros zoknit szeretné-e hordani, hogy melyik játékával szeretne játszani. Tegyünk így akkor is, ha nem válaszol. Nem csak szavakat tanul tőlünk, de az emberi érintkezés, a társadalmi interakció alapjait is.

A gyermek – egyéniség

Minden gyermek egyedi, és a saját ritmusában találkozik a korosztályára jellemző fejlődési „mérföldkövekkel”. A fejlődésbiológiai leírások csak azt mutatják, milyen szakaszok léteznek, milyen fejlődési szinteket ér el a gyermek – ha nem most, akkor majd később. Példaként említhetjük a koraszülötteket, az ő esetükben szinte mindig több időre van szükség, míg a fejlődés újabb szintjére jutnak. Persze ha bármilyen kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, érdemes orvoshoz fordulni, ő készséggel választ ad rájuk.